6 fejezet

Tegnap a Harryvel töltött este után hamar elaludtam jegyzetelés közben szóval másnap az ébresztőmre keltem 10 órakor. Kislattyogtam a fürdőbe és felfrisstettem magam egy langyos zuhannyal. Mára nem terveztem semmit szóval csak bekapcsoltam a tvt és reggelizés közben egy sorozatot kezdtem nézni a comedy centralon. Felhívam apát és meséltem neki pár szót Harryről de hamar el kellett mennie. Mostanában egyre többet dolgozik. Ez egy tényleg elég komoly ügy lehet ha még ő is ennyit foglalkozik vele. Régebben nagyon jó kapcsolatunk volt de mostanában egyre kevesebb ideje marad rám amiért persze nem hibáztatom. Ő fizeti a házamat és csak jót szeretne nekem ami sok munkába kerül. Miután vele hamar megszaktottam a vonalat még a telefonom kikapcsolása előtt újabb hívásom jött. Görcsbe rándult a gyomrom mikor Harry neve villódzottt a kijelzőn. Nem szabadott volna vele beszélnem, találkoznom még úgy sem de mégis megvol rá a megfelelő indok. A munkám. 

- Szia Lizzie. - szólt rekedtes hangján. Még csak most kelhetett úgy hallatszódott.

- Hali.

- Meséld el amit tegnap nem tudtál. -mondta

- Amit nem tudtam?

- Amit elloptál. - hangja titkolózó volt mintha azt akarná más ne hallja meg körülötte a beszélgetésünket. Nem tudta, hogy miről is van szó ezért lehetett.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet Harry.

- Miért? Sajnálom, hogy tegnap olyan ellenséges voltam de... - kezdte mondani majd abbahagyta és hirtelen új mondatba kezdett. - érted megyek 6-ra. 

Még mielőtt válaszolhattam volna lerakta a telefont. Tudtam mi a módszere. Mielőtt még reagálhatnék kijelenti mit szeretne és az úgy is lesz. Nem mondom, hogy nem vált be. Nagyon is bevált, eddig már kétszer is.

Mielőtt még ideért volna elkezdtem kitakaritani a lakást megelőzve azt a knos pillanatot, hogy mikor belép mindenhol róla szóló iratokat talál és észtveszve rohan ki hosszú lábain a lakásból ijedtségében. Nem gondoltam, hogy bejön de rudat alatt talán kicsit reménykedtem. 

Nem így lett mikor ideért dobott egy sms-t, hogy menjek le, az ablakomhoz léptem és a már-már gyér esti fényben láttam bekanyarodni fekete kocsiját. Táskámat és kabátomat felkapva indultam le a lépcsőn. Ő már az anyósülés ajtajának támaszkodva, zsebredgott kézzel várt. Amint meglátott végigmért és elmosolyodott. Fogalmam sincs hova megyünk ezért egy mindenhova jó farmert vettem fel fekete félig betűrt pólóval, fekete derékik érő vászonkabáttal és mustársárga sállal. Én is rápillantottam és hasonlóan elvigyorodtam. Arca kipirosodott, most ategnapi esetből tanulva egy fekete kesztűt viselt. Fekete hosszú vászonkabáttal, Fekete csőnadrág és barna bakancs. Nem teljesen átlagos öltözet bár mit is vrtam. A legtöbb képen amit megnéztem róla hasonló boka csizmában és kabátban volt. Teljesen egyszerű mégis elragadó. Egyik kezét kivette zsebéből és kinyitotta nekem a kocsija ajtaját majd mikor beszálltam végigsimtott hátamon amibe beleremegtem. Becsapta az ajtót majd ő is beszállt.

- Hogy vagy?- kérdezte mikor beindította a motort.

- Megvagyok köszi. Elmondod végre, hogy hova megyünk?

-Majd meglátod. Jó lesz nyugi. - megforgattam a szemem mire ő kuncogni kezdett. Rávetettem tekintetem és megfigyeltem a mosolygástól előtünő gödröcskéit. Nagyon aranyosan nézett ki. Mikor egy piros lámpához értünk ő i felém fnézett mire én elkaptam tekintetemet. Amúgy sem kellene őt figyelnem. Nem is tetszik. 

Az út tényleg nem volt hosszú mint ahogy Harry mondta bár nem bántam volna azt sem ha még egy kört teszünk hiszen pár perc alatt mindketten feloldódtunk és elkezdtem tovább faggatni az útivélunkról. 

- Mindjárt ott vagyunk szólalt meg egy pár másodperces csend után újra Harry én pedig kinéztem a szélvédő apró cseppektől tarktott ablakán. Óriás villódzó fények színeztés az eget és vistó hangokat hallottam. Harry mintha az agyama látott volna. Kedvenc helyeim egyike parkolójában kerestünk épp helyet. A vidámparkban.

- Ez talán a legjobb hely ahova jöhettünk. - jegyeztem meg neki a pénztárnál állva.

- Igazán? Miért? - kérdezte mire felnéztem rá. Ő csak figyelt de nem mosolyodott el, kérdése mégis az átlagnál kedvesebbnek hatott.

- Apával rengeteget jártunk ide régen mielőtt még elfedte volna a munka?

- Miért most elfedi a munka? - akadt meg kicsit a furcsa fogalmazásomon.

- Rengeteget dolgozik. Néha beszélünk telefonon de azt hiszem már a karácsonyt is ki fogja hagyni idén. - Harry szembe fordult velem, látta, hogy kicsit elérzékenyültem a témától és látszott rajta, hogy keresi a szavakat amivel talán megnyugtathatna. Nem túl jó kezdet egy randinak. Vagyis nem, ez nem egy randi. Egyáltalán nem randi.

- Fázol? - kérdezte. Gyorsan elterelte a témát, talán ezt látta a legjobb megoldásnak. 

- Csak a kezem egy kicsit. Nem vészes.

- Nincsen kesztyűd? - érintette meg hideg kezemet az ő kesztyűs kezével.

- Ha lenne felvettem volna. - néztem rá szarkasztikus mosollyal szóval meglepődtem mikor a bal kesztyűjét a másikra vette a jobbat pedig az én bal kezemre húzta. Látta, hogy nincs zsebem ezért a szabad kezünket összekulcsolta és az övébe csúsztatta. Óriási keze teljesen eltakarta az enyémet de még így együtt is teljesen jól belefért a zsebébe mikor elindultunk pedig öztönösen közelebb léptem. 

- Mit dolgozik apukád? - kérdezte miközben átvágtunk a tömegen  közben pedig hüvelykujjával az én mutatóujjam simogatta. 

- Hivatali szeméy, kicsit bonyolult. Felülünk valamire? - próbáltam gyorsan elterelni a témát.

- Persze, mire szeretnél?

- Imádom az óriáskereket. Ugye nem vagy tériszonyos?

- Ilyen magassággal nem lenne szerencsés. - monda miközben beálltunk a sorba. Tényleg nagyon magas volt. Igaz én sem vagyok kicsi de épp hogy az álláig értem. A fülkékben 4 ember tudott egymással szemben ülni de akár ketten kényelmesen tudtak állni is. Nem is reménykedtem benne, hogy Harryvel egyedül a mienk lesz egy fülke de szerencsére egy négy tagú család jött mögöttünk akik ragazkodtak hozzá, hogy együtt maradhassanak így hát csak ketten voltunk. Kezdetben amíg a feléig nem értünk egymással szemben ültünk és Harry is elmesélte, hogy kiskorában a nővérével jöttek ide minden télen, forrócsokit ittak és a szomszédos domboldalon ücsörögtek egész este és csak beszéltek. Volt, hogy többször is felültek, hogy megnézzék Londont felülről, sosem ültek sokan, hiszen a London Eye kétszer ekkora volt és minden turista oda ment de gyerekkorunkban nagyobbnak tünt. Felálltam és kinéztem az ablakon. 

- Tényleg, régen az egész város sokkal nagyobbnak tűnt. Nem akartam tudni mi micsoda csak nézni az épületeket, a villódzó fényeket, a sok embert az utcákon. 

- Gyönyörű nem? - szólalt meg most Harry mögüllem. Mély hangja melegséggel töltött el. Állát a vállamra támasztotta, göndör fürtjei az arcomat érintették. Enyhén oldalra néztem és figyeltem a szemében visszatükrödőző fényeket. Ő is felém fordította fejét és kis ideig egymást figyyeltük majd megfordultam, így mostmár szemben álltunk. Zöld szeme teljesen elkábított és ezt látta is rajtam de nem kapta el a tekintetét. Én sem. Telt, rózsaszín ajkait enyhén kinyitva tartotta majd köeledni kezdett felém. Ekkor jutottt csak eszembe mit is csinálok valójában. Még épp idejében érkeztünk meg mielőtt még Harry bármit tehetett volna. Nem lett volna ellenemre ha megcsókol, de mégis tudtam, hogy nem kellen. Szerencsére a kezelő kinyitotta az ajtót gy mindketten kiléptünk és tovább indultunk. 

-Szereted a forrócsokit? - nézett le rám Harry most egy kicsit félnkebben.

- Ühüm. - mosolyodtam el és újra a zsebébe raktam a kezemet, ő is ezt tette ami megnyugtatott. 

Miután megittuk a forrócsokit hazaindultunk, Rengeteg mindent megtudtam Harryről amiről eddig fogalmam sem volt, Annyira kedves volt mindenkivel. Oda jött hozzánk pár rajongó még a kávézóban, mindenkit megölelt és elmondta nekik, minnyire köszöni, hogy támogatják. Mikor erről olvastam azt hittem csak egy marketing fogás de nem, nem tűnt annak. Tényleg ilyen kedves volt... mindenkivel. Az autóúton végig viccelődtünk, nagyon jól éreztem magam vele az előítéleteim ellenére. De mégis tudtam, hogy nem jó amit teszek vele. Sokkal jobbat érdemelne nálam. 

Mikor befordult az utcámba és leállította a motort kicsit összerezzentem. Nem szerettem volna még bemenni de ő kiszállt és nekem is kinyitotta a ajtót. Mint tegnap most is felkisért és csak a lakás előtt állt meg. Úgyan úgy a falnak támaszkodott és várta, hogy kinyissam az ajtót. Mikor sikerült egy lépéssel bentebb léptem és felé fordultam tudatosult bennem, hogy muszáj lesz elköszönnöm tőle.  

- Köszönöm, nagyon jól éreztem ma magam.

- Én úgyszintén. -mosolyog majd közelebb hajol és egy puszit nyom az arcomra de utána nem teljesen húzódik el és most a szám felé közeledik. Mielőtt még megcsókolhatna bevágom előtte az ajtót. Egy idióta vagyok. nem kellett volna közel kerülnöm hozzá. Gyorsan lábujhegyre állok és kinézek az ajtón lévő kis üvegecskén. Harry zavartan beletúr a hajába és elindul a lépcsőn. Nem szabadna ezt tennem vele. Borzastó vagyok. Azt hiszem ezután kicsit távolságtartóbb leszek, ennél sokkal jobban.

5. fejezet

Reggel a telefonom rezgésére keltem. Viszonylag korán lehetett hiszen nem látszódtak a beszűrődő napsugarak félig elhúzott függönyöm mögött. Oldalra nyúlva kerestem a telefonomat és gúnyos félmosolyra húztam a számat mikor megláttam, hogy egy ismeretlen számról jött egy sms. Tudtam, hogy Harry írt, hiszen fentebb a 3 kép és még az esti üzenete is látszott. Azt hittem teljesen elfelejt. Legalábbis reménykedtem benne. Még este írt egy darabig de nem küldte el. Az ezt jelző 3 ugráló pontot nézve aludtam el. Egy ideig pedig még vártam is rá de beletörődtem, hogy csak farzsebében benyomódott egy gomb telefonján. Megnyitottam az üzenetet és olvasni kezdtem.
,, Azt hiszem kárpótlással tartozom a fényképeződ miatt és te is nekem hiszen megvédtelek atttól a kanos bunkótól. Ma egy kávé?
xx H.S "

Tisztában voltam vele, hogy nem szabadna ezt csinálnom, ha elfogadom a meghívást biztosan lebukok, bár az azért meglepett, hogy emlékszik rám 5 feles után. Akármennyire is sajnáltam a fényképezőgépemet muszáj voltam elutastani az ajánlatát.
,, Nem jó bocsi ''

Meglepetésemre a válasz pár másodpercen belül megérkezett.
,, Nem is mondtam időpontot. Tartozol nekem te is tudod, gyere ma a Central hotel kávézójába 4-re
xx H.S ''

Meghökkentett határozottsága. Ledobtam a telefonom az ágyra és átgondoltam a meghívást. Végülis nem lehet hátrány ha többet megtudok róla. Kuncogva sétáltam át a konyhába a reggeli kakaóscsigámért amit még tegnap este vettem egy pékségben. Miért írta alá mind a kétszer? Ráadásul a monogrammjával, mintha nem tudnám ki ő. Nagy tévedésban van. Nagyon is tudtam. Ezen gondolkozva enyhe bűntudat kerített a hatalmába. Ő nem tudta én ki vagyok és miért is megyek el.
Átlagos esetben nem lett volna szivem elmenni de kiváncsi voltam. Nem akartam becsapni de nagyon érdekelt, hogy mi is történhet.  Összekuporodva leültem a nappalipan és a tv-ben a tegnap esti tehetségkutató döntőjét kezdtem el nézni. Nem nagyon kötött le szóval inkább felhívtam Lucyt és mesélni kezdtem neki. Persze a hátsó szándékaimat nem árultam el neki se Hopenak. Egyikük sem tudta mit dolgozok pontosan. Igaz már rég nagyon jó barátok vagyunk de ez ha kiderülne akár az apám állásába is kerülhet. Nem lenne mérges hiszen én vagyok az egyetlen kislánya mióta a testvérem Ashton még 16 éves korában ott hagyott minket. Gyorsan eltereltem erről a gondolataimat és az órára pillantottam majd elkezdtem készülődni.

Már Harry érkezése előtt oda értem de nem akartam túl pontos lenni ezért beugrottam a hotellel szemben lévő ruha szalonba. Nem voltam oda a habos esküvői tüll ruhákért de ezek gyönyörűek voltak. Lenyűgözve nézelődtem mikor egy kedves nő lépett oda.
- Fel szeretne a kisasszony próbálni esetleg egy exkluzív esküvői darabot? - kuncogni kezdtem mire ő értetlenül nézett rám.
- Nem, köszönöm az még kicsit messzebb van. - mondtam mire szúrósan nézett rám. Vettem az adást és kiléptem az üzletből. Kicsit túl puccos, még nézelődni sem lehetett odabent.
Átindultam az út másik oldalára és mielőtt beléptem már láttam az átlátszó üvegfalon Harry telefonját fürkésző arcát. Tincsei enyhén az arcába lógtak majd mikor meglátott rögtön zsebébe csúsztatta a telefont.
- Öhm Szia.- köszöntött kicsit megilletődve.
- Szia. - zöld szemeit fürkésztem mire elmosolyodott. Gyorsan elkaptam a tekintetem és helyet foglatam.
- Nem baj, hogy rendeltem neked egy kávét? - kérdezte mikor egy pincérnő elénk helyezte a 2 poharat. Kicsit meglepve néztem hiszen a hozzá közelebb lévő pohár alatti tálkán 3 kockacukor, tej, keksz és édestők voltak.
- Te aztán érdekesen iszod a kávét. -húztam mosolyra a szájam.
- Ez igazából a tied, nem tudtam hogyan iszod ezért mindent kértem hozzá.- túrt zavartan hajába.
Kicsit furcsán hatott ez a félénk és esetlen mondat egy határozott kinézetű és ahogy informálódtam erős személységű kb. 1,80 magas srác szájából, erre öztönösen is még fentebb húzódott a szám széle. Próbálta mutatni, hogy milyen kemény de mégis meg volt illetődve.
- Öhm köszönöm.  - nem tudtunk mit mondani, se én, se ő. Kezett kicsit kínossá válni. De szerencsére megszólalt.
- Miért követtél tegnap? - visszavonom, nagyon kínos volt
- É-Én nem követtelek.
- Dehogynem. A liftben is és a bárban is ott voltál.
- Összekeversz valakivel - pirultam el.
- Ne nézz hülyének. Gondolod nem jegyeztelek meg már a liftben is?
- Megjegyeztél? - vigyorodtam el.
- Ja, mivel előtte majdnem megvakítottál a vakuddal. - nem válaszoltam csak bocsánatkérően néztem rá. -  azt hittem nem fogsz eljönni. -kérdően néztem rá.
- Miért?
- Nem tűnsz olyan lánynak aki elmegy egy ismeretlennel akivel előző nap találkozott.
- Nem is tudod milyen vagyok- vágtam közbe
- Akkor most itt az idő megtudnom. Mesélj -kortyolt bele az italába. - magadról.
Szemébe néztem. Nem akartam magamról mesélni de tudtam, hogy ő is csak úgy nyílik meg nekem hogy ha én is ezt teszem.
-20 éves vagyok, egyedül élek... - ha meg is akartam volna osztani vele féltett titkaimat nem tudtam volna mert közbevágott.
- Ne ezt. - kérdőn néztem rá.- ez unalmas, inkább azt mondd miért laksz egyedül?
Közvetlensége és őszintesége újfent meglepett. Ennnyire unalmas lennék?  Senki nem mondta azt, hogy unalmas lennék. Harry ridegen várta a válaszomat.
-Vettem egy házat. Ebben a korban mindenki egyedül lakik ez elég egyértelmű.
-Minden lakás mögött van egy történet. A tied mi?
Nem akartam elmondani, hogy az anyukám születésemkor meghalt, testvérem pedig elhagyott. Alig tudta pár ember és ő ebbe pont nem tartozott bele. Egy tincset a fülem mögé raktam majd próbáltam visszatartani a feltörő emlékeket. Nem szerettem volna ilyesmiről mesélni neki.
- Anyukám meghalt, apa dolgozik. - testvéremet nem említettem.
- Sajnálom
- Nem kell. - vágtam rá gyorsan
- Te aztán nem engedsz. Csináltál már valaha egyáltalán akármi őrültséget? - csak néztem rá de nem válaszoltam. - gondoltam.
 Nem nagyon volt kedven most cseverészni. Harry sokkal bunkóbb volt mint hittem és persze az egója sem volt kicsi. Kivülről talán még vonzódtam is volna hozzá de flegma stílusa teljesen eltorzította.
- Én most megyek ha megbocsájtasz. -álltam fel majd a kabátomat a vállamra vettem.
- De hisz csak most jöttél. - mondta de mikor látta, hogy tényleg komolyan mondom utánam szólt. 

-Hazaviszlek. Nagyon hideg van.- Elsőnek tiltakoztam  de Harry utánam jött és a csuklóm után kapott. A Londoni eső nedvessé tette a hajunkat. Nagyon fáztam szóval megkerültem nagy fekete autóját és beszálltam. Elmondtam a címem és elindultunk. A kocsiút az első percekben rettentően kínos volt majd Harry megszólalt.
- Meg sem kérdezed, hogy velem mi van? - felé néztem és elmosolyodtam.
- Te egyedül laksz?
- Igazából nem - nagy vigyorra húzta ő is a száját. - Régen a testvéremmel és anyukámmal laktam. Apámmal még kiskorunkban elváltak, de ne sajnálj. Nem viselt meg... - Harry ezután amíg hazaértünk mondta a történetét. Őszintén egy kicsit szomorú voltam mikor leparkolt a járdánál és befejezte a mesélést. Kicsit még ültem a kocsiban majd kiléptem. Már az ajtót nyitottam mikor Harry mögöttem becsapta a kocsi ajtaját.
- Csak felkísérlek. - elmosolyodtam. Harry haja nyirkosan keretezte arcát. Kezeit a zsebében tartotta biztosan csak fáztak. Beütöttem a kódot és az ajtót próbáltam belökni. Harry egy kézzel be tudta nyomni amivel engem kisegített majd előre engedett. Felmentünk a liftel és a lakásom ajtaját kezdtem kinyitni. Megéreztem ahogy arcomat egy buja lehellet éri. Megfordultam, Harry kezével a falat támasztotta. Kicsit zavarba jöttem közelségétől  majd beléptem az ajtón. Nem tervezettt bejönni, én se szerettem volna de úgy éreztem még meg kell tennem valamit. Mikor már indult el megragadtam a csuklóját és visszahúztam.
-Tudod én is csináltam már őrültséget. - Harry szeme felcsillant - egyszer elloptam ... - nem tudtam befejezni mert a kezét a számra tapasztotta
- Ha most elmondod nem lesz okunk újra találkozni nem?  - elmosolyodtam.
- De.
- Jóéjt.... - mindkettőnknek ugyan az jutott az eszébe, nem tudta a nevem, Nevetve kisegtettem
- Lizzie.
- Jóéjt Lizzie. - monta majd becsuktam az ajtóm. Még egy ideig ott álltam és hallgattam, hogy hívja a liftet ami valószínű nem jött szóval elindult a lépcsőn. 

Beindultam a fürdőszobába ahol egy kupac interjús cikket találtam. Az autó út alatt teljesen kiment a fejemből miért is mentem el. Gyorsan letusoltam mad a maradék irattal a kezemben az ágyba feküdtem. Interjúkat olvasgattam és mellé adatokat jegyzeteltem amíg teljesen bele nem fáradtam. Minden jel arra mutatott, hogy  az igazi Harry nem az aki a kávézóban flegmán kérdezősködött. Szimplán csak rettentő bizalmatlan. 

4. fejezet

Miután Harry lerakta a telefont gyorsan haza metróztam. Egy fél óra múlva pedig minimális sminkkel és egy fekete egyszerű, szűk ruhában már taxiban ültem. Nem sokszor fuvaroztatom magamat, mert a tömegközlekedés sokszor gyorsabbnak bizonyul de mire leértem a lépcsőházból úgy sajgott a magassarkúban a lábam, hogy muszáj voltam valami kíméletesebb megoldást választani. Gyorsan haladtunk, szóval hamar odaértünk a hotelhez. Leültem egy padon és az ezüst táskámból kivettem egy direkt ilyen alkalmakra vett kisebb fényképezőt. Nem túl nagy a teljesítménye de nekem pont megfelel. Ráfér 100 kép és 20 videó. Biztos vagyok benne, hogy ennyi teljesen elegendő lesz. Kicsit elgondolkodtam majd arra eszméltem, hogy 5 fiú és 2 lány lép ki a szállodából. Körbenéznek és mikor látják, hogy nincsenek paparazzik és autogrammért sikoltozó rajongók elindulnak egy fekete limuzin felé. Mihelyst az utolsó, szőke hajú srác is beszáll a kocsiba és is leintek egy taxit.
- Kövesse őket itt előttünk. - adom ki az utasítást és már indulunk is.
Kb. 10 perc múlva érkezünk meg egy elég drága pub-hoz. Szerencsére a fizetésemhez minden munkánál kapok egy kis bónuszt ami fedezi a nyomozás költségeit és csakis azt. Ez egy bankkártyán van és mindig Mark koordinálja az irodából. A fiúk mögött állok meg kicsivel a fényképező már a kezemben. A pubba belépve erős alkohol szag érződik és a levegő is az átlagosnál nagyobb páratartalmú. Le sem veszem Harryről és a másik 4 srácról a szemem. Mielőbb próbálom őket beazonosítani. A szőke egyértelműen Niall Horan. A fekete hajú, kicsit idősebbnek tűnő csakis Zayn lehet. A másik kettőnek is tudom a nevét. Louis és Liam de a sötét miatt megkülönböztetni már nem sikerül őket. Újra Harryre terelődik a figyelmem. Táncolni indulnak. Elég viccesen kezdenek bele. Sok szempár szegeződik rájuk. Nem tudom vajon csak szimplán az ismertség miatt vagy esetleg a fura táncmozdulataikkal vonták magukra a figyelmet.

Elsőnek én is táncolok egy keveset majd már épp arrébb indulnék mikor két kéz érinti meg a csípőmet.
- Szia szépségem. - szól mögöttem egy rekedtes hang. A levegővételem felgyorsul. Igen, ezért nem járok én ilyesfajta klubbokba.
- Hagyj békén te perverz állat. - veszem le a csípőmről a kezét egy határozott mozdulattal.
Már épp megfogta a ruhám sarkait mikor megperdültem a tengelyem körül, így szembe álltam vele. Zöld szemei elsötétedtek. Felnyírt frizurája kicsit már csapzott volt. Erei kidülledtek.
- Ne légy már ilyen ünneprontó. Gyere szórakozunk kicsit. - szemeim kidülledtek a meglepettségtől. Gyorsan elszakítottam magam tőle és a pult irányába indultam. Levetettem magam a székre és visszatértem a munkámhoz. Csak, hogy ne állítsanak föl, rendeltem egy whiskykólát és egy korty után a pultra helyeztem. Éreztem ahogy az alkohol végigmarja a torkomat. Borzalmas, de 3 további korty után sokkal elviselhetőbb. A tömegben Harryt kezdtem keresni de nem találtam. A többiek az ő kivételével mind az eddigi helyükön táncoltak. Megfordultam a széken és rögtön rájöttem. Harry épp italt vihetett a többieknek ugyanis a pult mellett állt. Egy tálcára pakolta a feleseket. Valószínűleg mindenkinek kettő járt mert a pultos lány aki Harrynek is felkeltette az érdeklődését már a 8. pohár teletöltésével foglalkozott. Styles még mielőtt a fiúkhoz indult volna lehúzta a saját italait és kért helyette pótlást. Ezután már nem teljesen józanul kezdett a pultos lánnyal flörtölni. A lány nevetgélt és adagolta Harrynek a drágábbnál drágább italokat. Csak ekkor kapcsoltam, hogy ez talán még máskor is jól jönne. Előkaptam a kamerámat és fotózni kezdtem. Mindeddig amíg a göndör hajú célszemély felém nem fordult és labilisakat lépkedve el nem indult egyenesen hozzám. Francba. A hülye vakut nem kapcsoltam ki. Mikor hozzám ért levetődött a pultra és felkönyökölt az asztalra maga elé meredve. Mint egy cuki ruhába öltözött kislány össze kulcsolta kezeit és állát azon pihentette. Már azt hittem megúszom mikor felém fordította fejét. Óriási részeg vigyorától és is félmosolyra húztam a szám.
- Valami hülye fotós vagy akinek a hülye képei elárasztják a hülye internetet, éééés ezt mind csak azért, hogy engem egy hülye szituba hozz. Mert igazad van, tényleg elég hülyén nézhetek ki.
- Igen - nevettem el magam. - tényleg elég hülyén nézel ki. De még hülyébb vagy ha azt hiszed, hogy egy hülye fotós vagyok akinek a hülye képei elárasztják a hülye netet és mind ez azért, hogy hülye szituba hozzalak.
- Aha, szóval csak egy képet szerettél volna erről a macsó fiúról ugye? - elnevettem magam. Ő is mosolyra húzta a száját amitől látszódtak a gödröcskéi.  - Na figyelj! - mondta és elővette a telefonját a zsebéből. Nagy nehezen feloldotta, majd kinyújtotta karját. Megláttam magam és őt a képernyőn. Elmosolyodtam azon, hogy milyen is egy nem teljesen józan ember. Talán még őket is a melegek babák kombóhoz sorolnám. A berúgott popsztárok cuki mosollyal kategória. Harry most grimaszolni kezdett. Kinyújtotta a nyelvét és hunyorított. Nem teljesen értettem. Kinyitotta a szemét lassan felém fordult és kibökte.
- Héé, te is.
Elnevettem magam majd kinyújtottam a nyelvem. Biztos nagyon frankó kép született.
- Átküldöm. - folytatta Harry. - Add meg a telószámod.
Bármit is gondoltam egy ilyen ajánlatot nem lehet kihagyni. Elvettem tőle és beírtam az üzenet címzettjéhez. A göndörke a fájl csatolása opciót választotta és 3 mellékelt képet küldött. Csendben vártunk. Mindketten arra, hogy a telefonom valamiféle hangot adjon ki ami hamar be is következett. Egy csengő jelezte az üzenet érkezését. Nem néztem meg, tudtam mi jött. Helyette meint beszédbe elegyedtem a göndörkével.
 - Most pedig hadd nézzem meg én is a képet. - elhúztam a kezem de erősebb volt és gyorsabb. Kikapta a kezemből a gépet és az asztalra tette. Nem nyitotta meg a galériát csak szimplán lerakta. Újra a pult felé nézett és rendelt egy kólát. Meg sem várva, hogy lerakják elé elvette a pultostól és egy hirtelen mozdulattal leöntötte a fényképezőmet. Szemem kikerekedett de nem voltam igazából dühös. Részeg volt és talán egy picit igaza is volt. Lehettem volna elővigyázatosabb.
-Ezt megérdemeltem. - zártam le a témát ás már épp nyúltam volna érte mikor egy kéz megállított. Felnéztem és ijedten láttam előttem a kanos fickót aki az előbb a mosdóba invitált. Talán azért volt olyan mérges mert visszautasítottam a meghívást. Talán azért mert eljöttem előle. Talán mindkettő. De egy biztos volt. Nagyon-nagyon mérges volt... Megragadta e kezem és maga felé kezdett húzni. Rettentően megijedtem, moccanni is alig tudtam. Kezét a derekamra csúsztatta majd ajkait az enyémre tapasztotta. Éreztem rajta, hogy az este folyamán már legalább 5 sört lehúzott plusz ki tudja még mit. Amilyen gyorsan csak tudtam elhúzódtam tőle majd nem kevés adrenalin lökettel felspannolva teljes erőmből képen töröltem. Harry felé néztem aki értetlenül meredt rám. Göndör haján futtatta végig a kezeit és meglepődve fürkészett. De az ő ijedtsége nem tartott olyan hosszan mint az enyém mert ahogy elkapta rólam a tekintetét egy gyors mozdulattal felállt és megállította a fickó felém repülő hatalmas öklét. Erre ő persze hasba rúgta és Harry még idegesebb lett. Ott ütötte ahol csak érte. Az egész keze véres volt. Egy- egy erősebb találat után pedig már az arca is  piros színben úszott. Bár kevésbé mint a perverz barátomnak akit most már a még perverzebbnek látszó barátai húztak el. Ekkorra már Harryhez is megérkezett a felmentősereg és eltámogatták a mosdóba ha jól sejtem. Én pedig jobbnak láttam ha fogok egy taxit és még mielőtt visszaér eltűnök innen.

Este 11 lehetett mikor már majdnem a lakásomhoz értem. Most sokkal nagyobb volt London utcáin a forgalom mint a hotel felé menet. Legalább 20 perce úton voltam és  még kellett 5 perc, hogy haza érjek. Mielőtt ülve elnyomott volna az álom, gyorsan behoztam az instagrammot és lecsekkolam a mai fejleményeket mikor megláttam egy felül leugró fülecskét. Egy ismeretlen szám volt. Rányomtam az ujjammal mire bejött az egész üzenet rész. Hey! Ennyit írt, mégis tudtam ki volt az. Tudtam hiszen felette 3 csatolt fájl virított megnyitásra várva. Visszamentem az üzenet aljához ahol három egymás után ugráló pont volt. Harry épp írt valamit.


-------------------------
Sziasztok :)

Hát itt is lenne a  4. rész. Eddig még nem sok komment érkezett. (igazából egy se.) de semmiképp se szeretnék olyan módszert bevetni, hogy csak 3 komi után hozok új részt. Igazából csak azért lenne jó mert tudnám, hogy jól haladok-e? Érdemes-e folytatni egyáltalán? :) Szóval kommenteljetek, iratkozzatok fel ha tetszik.
Puszi
          Zsófi :*

3. fejezet

A mai nap is egy teljesen normális vasárnapnak ígérkezett de mégis mikor felültem az ágyamba egy kis rossz érzés fogott el. Tegnap nagyon hamar elaludtam szóval teljesen kipihenten keltem fel reggel 9-kor ami a hasznomra válhat hiszen ma elkezdem a kémkedést. Direkt nagyon átlagos ruhákba öltöztem mert tudtam, hogy akárhova megy mindenhol több százan veszik körülés így biztos, hogy ő nem vesz észre a több ezer ember között.Ő, Harry Styles. Aki egy nagy nagy rejtély számomra. Egyszerű fekete felsőt kaptam magamra aminek az alsó része kicsit nyújtott, hozzá egy bézs nadrágot választottam. Miután felöltöztem bementem a fürdőszobába és gyorsan rendbe szedtem magam. Ha fotózok akkor mindig ki van engedve a hajam ami a vállam alá ér szóval ha valaki meglát csak lehajtom a fejemet és az arcomba omló hajam teljesen elrejt. Mikor kész lettem magamhoz vettem egy almát és a 2 háztömbre lévő starbucks felé indultam ahol a kávét szoktam venni. Most egy kekszet is kértem mellé mert nem nagyon volt otthon semmi amit tudtam volna enni és már korgott a gyomrom. Egy nagyon helyes és még kedvesebb zöld szemű fiú szolgált ki és még a nevem mellé is írt valamit. Mikor odaadta egy másik eladó rögtön megnéztem mit írt. Semmi különös nem volt rajta kivéve,hogy a Lizzie-ben a két i-re szívecskét rajzolt. Még visszanéztem egyszer és láttam, hogy most épp egy másik , szintén elég helyes fiút szolgál ki csillogó szemmel... Rögtön leesett. Nem teljesen volt hetero a srác. De félreértés ne essék. Én személy szerint nagyon de nagyon imádom a melegeket. Annyira aranyosak. Sok olyan videót láttam ahogy épp vasalják a barátnőjük haját és együtt nevetgélnek. Bírom őket. Pedig én nem nagyon vagyok oda a többi emberért így látatlanba. Ők a kivétel. Ja meg persze a kisbabák. A kisbabákat is nagyon szeretem. Nem nagyon tudnám eldönteni, hogy melyiket a jobban. A melegeket vagy a bébiket? Maradok a meleg babáknál szerintem. Az olyan fifty-fifty.
Amíg ezen a rengeteg fontos infón gondolkoztam már majdnem a megállóhoz értem szóval előkaptam a telefonomat és a nem rég bekövetett One Direction News- csoportot nyitottam meg. Rögtön meg is találtam amit szerettem volna. Harry épp az Oxford Streeten volt és vásárolt a testvérével. Azt hiszem Gemma a neve. Felszálltam a metróra, majd mikor megérkeztem rögtön át is szálltam a másikra ami a vásárlós utca legközepén rak le. Balra indultam mert úgy emlékeztem mintha arra lenne az egyik bolt ahol látták őket. Valószínű nem neki vásárolnak hiszen ő nem ilyes fajta ruhákat hord. Ez van hogyha valaki egy gönör hajú világsztár. Jár hozzá a hosszú kabát és a strasszos csizma. Lehet a végén kiderül, hogy Harry meleg. Vagy nekem lehet ezt kellene kideríteni. Elkönyveltem magamban legújabb célként, hogy azt kell kitudnom, hogy az arany csizmás göndörke meleg-e vagy sem? Mikor megláttam pár boltnyira egy nagy tömeget rögtön tudtam, hogy oda kell mennem. Biztos, hogy ott lesz. Énekelő tinilányok, eltökélt fotósok. Meg vagy Styles.

Próbáltam előre tolakodni több, kevesebb sikerrel. Lehet jobb lett volna ha legszélen maradok, ugyanis most a tömeg közepén állok. Épp, hogy látom az ajtót amin kilép egy lány. Egyidősnek tünnek. Biztos a testvére. A lány után Harry is kilép. Teljes életnagyságban ott áll előttem. Körbenéz és integet egyet. Csinál pár képet a rajongókkal és tovább megy. Arra már nem engedik a rengeteg lányt szóval eljött az én időm. A fényképezőmet eldugom és a biztonságihoz lépek.
-Jó napot. Ki tudná nyitni ezt a valamit? - mutatok az elekrítő kordonokra
- Sajnálom de nem engedhetem át.- mondja miközben rám emeli a tekinteték. Magasabb nálam sokkal.
Látom nem nagyon fogok tudni legálisan átjutni szóval csináljuk illegálisan. Arrébb megyek és egy óvatos mozdulattal átbújok a kerítés alatt. Harryék még épp, hogy látótávolságon belül vannak szóval gyorsan követem őket. Itt már sok a szálloda az utca vége felé. Valószínű itt szál meg. Csak egy percre kalandozik el a gondolatom és már el is tűntek a szemem elől. gyorsabbra veszem a tempót míg meg nem pillantom őket egy elég extrás hotelben. Gondolhattam volna. Gyorsan bemegyek és az oldalamra csapom a gépet. A liftt felé indulnak szóval én is arra veszem az irányt. De egyszer csak megállnak. Harry megöleli a lányt és elköszönnek. Már elhaladtam mellettük de ha most megállnék biztos gyanút fognának a biztonságiak. Beszállok a liftbe de nem zárom be az ajtót. Gyorsan előkapom a gépem és lövök pár fotót. Vagyis próbálok de Harry megfordul és észrevesz. Elengedem a fényképezőt ami az oldalamra csúszik. Egy kicsit lefagyok de mikor elindul felém hirtelen benyomok egy gombot. Már épp zárulna be a liftajtó mikor benyúl egy kéz - Basszus, basszus, basszus. - most tuti lebukok. A gondolatom csak úgy cikáznak a fejemben. Mindketten az ajtóval szemben állunk. Én a 4.-et ő pedig a 6.-a nyomta meg. Most a 2.-on voltunk.
- Szép gép. - szólal meg. Ezzel megtörve a kínos csendet.
- Kössz. - na jó ez egy kicsit bunkóra sikeredett. A göndör félmosolyra húzza a száját mikor megállunk a negyediken. Egy ideig nem kapcsolok de megszólal.
- Nem szállsz ki?
- Öhm de. -rettenetesen elszúrtam. Miért kellett nekem a liftbe jönni. Miután kiszálltam vártam egy picit majd elindultam lépcsőn a hatodik emeletre. Ez volt az utolsó. Itt 10 szoba volt. Még a liftben megnéztem a kulcson a szobaszámot.
- 602...; 604...; 606. Ezaz. - fülemet az ajtóra tapasztottam és hallgatózni kezdtem. Elsőnek semmit nem hallottam majd a telefonja kezdett el csörögni.
-9-re?.. Jó előtte találkozzunk. A hallban 20:45-kor. Rendben. Szia haver.
Valakivel a szállodán belül beszélhetett mert csak harmadjára sikerült letenni a valószínüleg vonalas telefont. Sarkon fordultam és haza indultam. Tudtam, hogy mi vár rám. Irgalmatlan nagy kupi és egy halom infó amit még el kellene olvasni estig, hogy teljesen bele tudjam magam vetni az ügybe. De kész lesz. Este 8-ig még rengeteg időm van. Mert már tudtam utána fogok menni és bepótolom a tegnapi estémet is. Két legyet egy csapásra.

----------------
Sziasztok :)
Bocsánat, hogy ez a rész egy kicsit rövidre sikeredett de inkább ma kettő rövidebbet hoztam. Remélem tetszik azért. Ja és persze kommentelni mint mindig, most is ér :D A következő részekben már beindulnak az események szóval ha ez tetszett akkor az még jobban fog. Legalább is remélem.
Előre láthatólag kb. 40 rész lesz és majd egy epilógus. Már rengeteg ötletem van. Mint a telefonom jegyzeteibe és már nagyon várom, hogy ,, papírra'' vethessem őket.

Ha tetszett kommenteljetek és iratkozzatok fel.
Puszi:
            Zsófi

2. fejezet

A mai napon kivételesen frissen keltem fel arra, hogy a nap sugarai a szememre világítanak. Még vissza is aludhattam volna de 5 perc múlva már kiszálltam az ágyamból. Lassan a fürdőszoba felé vettem az irányt miközben rápillantottam a telefonom kijelzőjére. 11:26 volt. Szeretem mikor épp olyan munkám van amit otthon kell csinálnom hiszen akár délben is felkelhetnék akkor is be tudnám fejezni valószínüleg.  A fürdőszobába érve borzalmas látvány fogadott. A hajamat mintha megtépték volna, a szemem alatt karikák húzódtak. A bőrömön még látszott, hogy nem rég keltem hiszen több helyen is piros, a párnám és a takaróm által hagyott csíkok húzódtak. Gyorsan megfogtam a hajkefémet és kifésültem a hajamat. Még így se volt teljesen rendben szóval nem engedtem ki szokásomhoz híven hanem inkább a fejem tetejére kontyoltam. Az arcomat bekentem az új nappali krémemmel. Alapvetően nagyon kezelhetetlen a bőröm, de ez a krém, ez csodákra képes. Még tavaly kaptam karácsonyra valami neszesszer mellé amit anyának vettem. Elsőnek úgy gondoltam beleteszem és úgy adom át de megszagoltam és a finom vanília illat rögtön átállított a sötét oldalra szóval elraktam magamnak. Utána egy kis bűntudatot éreztem főleg mikor kipróbáltam. Azt hittem leolvad a bőröm mikor elsőnek felkentem. Borzalmas volt. Mindenre gondoltam, hogy a karma miatt van. Vagy, hogy ha lemosom olyan leszek mint akivel az égő parázst sepregetik. De nem. Szerencsére nem okozott maradandó károsulást. Majd az 5. használat után már különösen használt.
Kilépve a fürdőszobából visszamentem a szobámhoz, hogy felvegyek egy kényelmes itthoni ruhát mert úgy gondoltam, hogy ma neki látok a dokumentumok elolvasásának. A munkámból adódóan úgy kellett a lakást berendezni, hogy miután az előszobából belépünk jobbra egy konyha egy középen lévő pulttal és egy kisebb asztallal, balra pedig a nappali található. Onnan 3 ajtó nyílik a legszélső a fürdő majd mellette az én szobám. Hátrébb pedig a dolgozós szoba van. Mondhatni egy iroda. De úgy is hívhatnánk, hogy mindenes szoba. Mert tényleg ott akármit lehet találni. Pont amiatt mert keveset vagyok ott mindent behordok. Ha esetleg egy hétig be sem megyek akkor pedig az a legkisebb gondom, hogy a téli csizmám az asztal alatt van e vagy, hogy a 2 hetes kólából ki megy-e a szénsav.
Most viszont éreztem, hogy ki fog kelleni takarítani de amíg lehet bent mozogni nem nagyon szeretnék nekilátni. Bemásztam az íróasztalhoz és a gépembe helyeztem a pendrive-ot. Harry Styles mappa. Az egészet kijelöltem és a nyomtatásra klikkeltem. Amíg a nyomtató nagy hanggal tevékenykedett és vártam, hogy a kezemben legyen a rengeteg infó elgondolkodtam rajta, hogy vajon miért is kell ennyi minden. Miért nem egy adott ügyet kell megtudni mint máskor? Miért nem csak egy valami után nyomozunk? Egyáltalán mi az amire rá akarunk jönni. Nem úgy tűnik, hogy a nagy sztár akármi sötét titkot tudna a háta mögött. Próbáltam következtetéseket levonni de semmi eredmény nem született szóval inkább levetettem magamat a kanapéra és elkezdtem olvasni az adatait. Már legalább 4 órája ezt olvasgathattam mikor eszembe juttatta a hasam korkása, hogy én még ma nem reggeliztem. Felkaptam egy újabb összetűzött csomót amiben kb 6 lap volt s kisétáltam a konyhába. Nem nagyon szerettem főzni, lehet talán azért mert nem is tudtam. Anyu mikor még otthon laktam mindig azt mondta, hogy ha egyszer lesz egy férjem nem ehetek mirelit kajákat nap mint nap és ő se fog főzni szóval beíratott egy főző tanfolyamra.  Kemény 2 napig bírtam a 30-as nők között akik le nem vakarhatatlan vigyorral kutyulták a undorítóbbnál undorítóbb kajákat, amiket mellesleg soha senki nem főz otthon. Ilyen volt ha jól emlékszem a Pikáns halfalatok valamilyen zöld tésztával meg salátával. Soha az életemben nem ettem még se akkor se mostanáig. Akkor telt be a pohár és hagytam ott az egészet mikor egy Martha nevezetű 40-es nő a számba nyomta a főztjét mert, hogy példát kéne venni róla. Na igen. Itt volt az a pont mikor azt mondtam, hogy inkább eszek pizzát egész életemben és növök akkorára, hogy benne legyek a Guinnes rekord könyvben legkövérebb nőként minthogy még egyszer ilyen hülyeséget főzzek. Ezért maradok most is a hagyományos és elronthatatlan rántottámnál.
Az asztalnál ültem és evés közben még átböngésztem pár lapot. A mostani turnéjuk listáját néztem. Még most fog indulni 2 és fél hónap múlva. Addig simán van időm kideríteni a dolgokat. Ezt elkönyvelve magamban úgy gondoltam nem is kell már ezzel ma tovább foglalkozni szóval arrébb raktam az iratokat és felhívtam a két legjobb barátnőmet. Hopeot és Lucyt. Megbeszéltünk estére egy találkozót szóval bevetettem magamat a zuhany alá és elkezdtem készülődni.
10 perccel később teljesen  kiázott bőrrel szálltam ki a zuhany alól. Megmostam a hajamat is szóval miután felvettem az alsóneműimet és egy laza atlétát elkezdtem szárítani a hajamat. Mire kész lett úgy néztem ki mint egy oroszlán. Óriás nagy sörénnyel. Lehet a párától, nem tudom de a hajam szó szerint az égnek állt. Hagytam egy kicsit száradni amíg felöltöztem. Volt egy gyönyörű kék ruhám ami pont illett erre az alkalomra. Pont eleget takart de nem túl sokat. Az anyaga könnyed volt és rettentő puha. Nem volt pántja és a mell rész alatt már a szoknya jött ami kék. Felette pedig bézs színű volt a felső része. Mikor felöltöztem felakasztottam a nyakamba a kék nagy köves nyakláncomat és elkezdtem a hajamat vasalni. Pár perc alatt olyan meleg lett a fürdőben, hogy a tükörben már semmit nem láttam. Nem kezdtem el letörölni mert akkor mázgás lett volna, úgyis már csak egy kevés hiányzott szóval azt még befejeztem és kimentem, hogy ott nézzem meg magamat. A látványtól tátva maradta a szám. Nem azért mert olyan jól néztem volna ki. Pont az ellenkezője. A babahajaim ugyan úgy égnek álltak, sőt most már jobb oldalon is volt egy ki tincs amit nem sikerült kivasalni. És ha ez még ne lenne elég ok arra hogy pánikolni kezdjek megláttam a két óriási izzadtság foltot a ruhámon. Elkeseredve az órára pillantottam. Már fél 7 volt. A lányokkal 8-ra beszéltünk találkozót, számolni kezdtem. Ha időre akarok odaérni legalább egy óra múlva el kell indulnom. Miután kapcsoltam gyorsan elkezdtem keresgélni a ruháim között egy másikat ami elég nehéznek bizonyult. Ha találtam valamit vagy cipő nem volt hozzá. Vagy ki volt szakadva. De persze olyan is volt, hogy mindkettő. Még volt 3/4 órám szóval úgy döntöttem gyorsan lekapom magamról a ruhát és a hajszárítóval kezdtem megszárítani. Ettől mondanom sem kell, hogy a hajam még kezelhetetlenebb lett szóval megfogtam és az egészet egy copfba fogtam. Felvettem a kék ruhámat és hozzá a kék magassarkúmat. Gyors léptékkel a metró megálló felé vettem az irányt.

-Csak, hogy ideértél, már nagyon aggódtunk. - kiáltott oda Hope mikor meglátott befordulni a sarkon 2 házra a szórakozóhelytől ahova hívtak.
-El sem hiszitek mi történt.-öleltem át őket nevetve.
- Gyere majd bent egy ital közben elmeséled. Csak jussunk be mert már szétfagyok. - mondta Lucy.
Tényleg elég hideg volt a levegő. Én is nagyon fáztam szóval gyorsan indultunk be a sötét, zajos szórakozó helyre.
-Személyi igazolványokat kérném hölgyeim.- állított meg minket a kidobó fickó. Elég nagydarab volt szóval gyorsan előkotortam a személyimet és felmutattam. - Mehetnek.
- Várjatok csajok. Nekem nincs itt. Szerintem otthon hagytam a nagy sietségben. - nézett fel Lucy a táskájáról kétségbeesetten.
-Ugyan már. Biztos vagyok benne, hogy ott van. - Léptem hozzá és én is keresni kezdtem. - Gyere Hope segíts világítani... Hope?... Hope?  - hátra néztem mikor nem válaszolt. Épp egy helyes fiúval beszélgetett aki megfogta a karját és behúzta. Hope még hátranézett és megvonta a vállát bocsánatkérően. Visszanéztem Lucyra aki nem láthatta már szóval kiváncsian nézte miért nem jön a barátnőnk.
- Nem hallotta. Be ment.
- Szerintem én hívok egy taxit oké Liz?
- Persze, nyugodtan.
- Megvársz ugye? - kérdezte mikor már épp fordultam volna, hogy bemenjek. Kicsit csalódottan kezdtem bólogatni. - 20 perc s itt lesz. Addig leülök. - mondta majd lehuppant. Én mellé.
Nem volt túl jó kedvünk, főleg ezek után. Nem sokat ültünk kint mikor megláttuk a taxit ami ide tartott. Már a sarkon járt de még mindig nem lassított le. Nem teljesen volt képbe hova is kel jönnie. Ezt Lucy is látta ezért felált is intett neki de már késő volt. A taxi akkorát fékezett és állt be tőlünk fél méterre, hogy a délutáni eső maradékaként itt díszelgő tócsa egésze a ruhámon landolt. Lucy mit sem törődve ezzel beszállt a taxiba. Mikor azt hittem, hogy köszönés nélkül elmegy lehúzódott a taxi ablaka és kiszólt.
- Lizzie, én a helyedben inkább hazamennék. Elég bénán festesz. - a szemeim elkerekedtek. Alapvető volt hogy haza indulok de azért nem vártam pont tőle pont ezek után, hogy ilyet mond. - Na pá. Majd beszélünk. - mondta majd elhajtottak.
Remek...
20 perccel, egy törött cipősarokkal és 2 kedves, az ázott ruhámra utaló beszólással később végre otthon voltam. Gyorsan ettem egy kis sültkrumplit ami még délről maradt majd lezuhanyoztam magamról a sarat és a megalázottságot. Az utóbbit több kevesebb sikerrel. Hulla fáradtan elindultam az ágyam felé. Olvastam még egy keveset a göndörkéről. Már legalább a fele megvolt az adatoknak ezért elhatároztam, hogy holnap élőben is utána nézek tényleg ilyen nagy durranás-e. Ezután már tényleg teljesen kivoltam szóval hamar elaludtam miután oldalra fordulva lehajtottam a fejemet. Ez egy remek nap volt....

1. fejezet

Munkába menet elgondolkodva rugdaltam egy árva kavicsot. A barna csizmám orrán apró sárfoltok látszódtak. A Londonban elég gyakori eső délutáni, még frissítő hatású cseppjei kopogtak az esernyőmön. Fekete, térd felé érő kabátomat összehúztam magamon mikor egy erősebb széllökés ért. Épp a Green Park-i metrómegállóhoz sétáltam, hogy minél hamarabb eljussak Crawley-be ahol dolgozom. Elég elszigetelt város Londontól délre, nagyon nyugodt és leginkább csendes környék. Pontosan egy olyan hely ahol olyan ember él mint a főnököm Mark Lagenfield. Mark 3 éve még az FBI csapatát erősítette apámmal együtt. De miután kiadott egy titkosított iratot egy ismeretlen cégnek felmondott és ide menekült. El a külvilág elől nagyon- nagyon messzire. Itt egy új vállalkozásba kezdett az apám segítségével aki ezt úgy engedélyezte, hogy engem is foglalkoztat. Nekem fényképeket kell készítenem teljesen ismeretlen emberekről amiket Mark apunak, apu pedig az FBI-nak ad tovább. Már 2 éve ezt csináljuk. Apa azóta feltornázta magát egy elég jól fizető főállásra és így nekem is tudott egy saját lakást venni London előkelőbb területén.

Mikor felszálltam a metróra már elkönyveltem magamban, hogy ma is elég nagy szidást fogok kapni mert már megint késni fogok. Nem nagy dolog hisz mindig ez van. Hol 2, hol pedig 20 percet csúszok. Ki rúgni nem fognak hiszen akkor nem lenne ki felvételeket készítsen. Az pedig eléggé fontos ha egy magánnyomozás szerű irodát üzemeltet valaki.
- West Croydon végállomás. Kérjük utasainkat hagyják el a járművet. Köszönjük, hogy velünk utaztak. - mondta a hangosbemondó eléggé felismerhetetlen hangja.
Mikor leszálltam máris éreztem a talpam alatt, hogy nem kicsit sáros a kő így hát nem is erőltettem a munkába igyekvést. A mozgólépcsőn hamar felértem majd megéreztem az újra friss levegőt és a vele keveredő friss péksütemény illatát. Innen már csak egyetlen buszozás választott el, hogy végre megérkezzek a kijelölt úti célomhoz.  Nem kellett sokat várni a megállóban. A piros emelt tetejű busz 3 perc alatt gördült be a pályaudvarra majd ment is tovább. Mint ha érezné, hogy megint sietek. A síkos padlón végig sétáltam majd levetettem magamat egy szabad helyre a busz végében. Ez már egy megszokott hely nálam, hiszen 2 év alatt sikerült kitapasztalni, hogy ha ide ülök és kinyitom az ablakot senki hónaljszagát nem kell szagolnom 10 percen keresztül és ha esetleg egy idős ember szállna fel, mire ideérne már rég átadták neki a helyet. Szóval azóta is ez a helyem az összes buszon.
 Amíg utaztam lecsekkoltam a reggeli híreket és az instagrammomat. Mire ezzel végeztem pont be is hajtott a sofőr a megállóba. A levegő páratartalma még mindig egy kicsit több volt a kelleténél de legalább az eső nem esett. Innen az iroda kb. 5 percre volt szóval azt a távot már gyors sétában tettem meg, közben pedig végig a telefonom óráján tartottam a szememet. Elég kiábrándító volt, hogy már lassan azt sem tudom, hogy igazi megszabott idő szerint mikorra kell beérnem. Máskor 17:30 -ig legalább oda szoktam érni. De most tényleg egy kicsit eltúloztam a reggeli készülődést ugyanis már majdnem egy órás késésben voltam. Ez az épületbe belépve Mark arckifejezésén is meglátszott.

Az ajtó nyitva volt ő pedig onnan figyelte, hogy mikor érek oda. Mielőtt még a látókörébe értem volna lehajtottam a fejemet. Ezzel megakadályozva hogy ha meglát ne kezdjen el úgy üvöltözni, hogy félelmemben visszafordulok. Szőke tincseimet az arcomba fújta a szél ezzel is mégjobban takarva a sietségtől kipirosodott arcomat.
-Mond Melissa, te teljesen idióta vagy? - kezdte a mondandóját Mark. - Már legalább egy órája itt kéne, hogy legyél. Gondolod, hogy ezt megteheted?
- Sajnálom Mark, Többet nem fordu...
- Hát persze, hogy nem fordul elő többet, ugyanis ki vagy rúgva. 
-Mi? - kerekedett el a szemem. -Nem rúghatsz ki.
- Tényleg? Miért is nem? - mondta s keresztezte maga előtt a kezeit.
- Oh nemár. Tudom, hogy nem akarsz kirúgni. Csak egy utolsó esélyt adj. - kérleltem. Kicsit fellengzősen nézett majd félmosolyra húzta a száját.
- Szerencséd van Lizzie, nagy- nagy szerencséd. Pont tegnap este írt az apád. Új meló van. De ez most sokkal érdekesebb lesz.
- Mégpedig?
- Annyi lesz a dolgod mint mindig. Infókat kell gyűjtened. De most a célszemély egy híresség lesz. - kicsit elkerekedett a szemem. Komolyan egy hírességet fogok napokig figyelni? Jobban belegondolva nem is olyan nehéz mint amilyennek hangzik. Vagy de? Mi van ha lelőnek  testőrei? Picit megborzongtam a kijelentéstől ami visszahozott a valóságba.
- Milyen híresség?
- Harry Styles. - mikor meghallottam a nevet kuncogni kezdtem.
- Mármint a fiúbanda Harry Styles? A nőcsábász, kitetovált göndör hajú Harry Styles?
- Mit tudom én. - emelte fel védekezően a kezeit Mark. - nem az én dolgom. Innentől átadtam. De figyelj csak Lizzie. Alapos munkát kérek. Ha nem lesz meg akkor ki leszel rúgva. - említette meg csak úgy motiváció képpen. - Alapos munkára van szükség, nagyon mélyre kell ásnod. Meglesz? - csak biccentettem egy kicsit és a kezembe adott egy pendrive-ot.
-Minden adat rajta van. Egy hónapod van. Addig ne is lássalak. Pontosan December 19.-én kérem az adatokat. Most pedig mehetsz.

Kicsit meghökkenve léptem ki újra a nyirkos utcára. Az idő még mindig borult volt. Hazafele végig csak azon járt az agyam, hogy vajon ki is ez a Harry Styles valójában hogy egy 32 GB-os pendrivera fér rá csak az összes adata és miért kell egy hónap az ügyre. Miért nem elég csupán 2-3 nap mint más esetben?

A metróállomástól már csak pár utca a lakásunk aminek a 3. emeletén lakok. A cipőmet a lábtörlő melletti szekrény alá rúgtam majd a nappaliba mentem. Bedugtam a gépbe a pendrive-ot. Mikor betöltött rögtön megnyitottam az egyetlen főmappát aminek a Harry Styles név volt adva. Azon belül rengeteg dokumentum volt. Kocsijának a rendszáma. Lakhelye. A banda előtti élete. A bandában képviselt szerepe és még sorolhatnám. Mire mindet végig olvastam volna lehet eltelt volna a határidő fele. Így hát csak egyetlen egyet nyitottam meg. A One Directon-ról.
Több Wikipédiából kimásolt adat és internetes hivatkozás volt benne. Ezek mellett egy csomó újságcikk és riport is. A hivatkozások aláhúzott és kékkel szedettek voltak. Az elsőt megnyitottam majd megjelent előttem a hivatalos oldaluk. Rögtön be is indult egy zene. Nem mondom, hogy rossz volt... Azt sem, hogy jó. De persze ennek a fajta zenei stílusnak nem én voltam a fő célközönsége. Miközben egymás után mentek a zenék én már a 3. oldalt olvastam el a rólunk fejezetben mikor egy nagyon fülbemászó dal következett. Felnézetem a zene sávra és az elejére tekertem. Aztán újra és újra. Majd még párszor.


But don't burn out even
If you scream and shout
It'll come back to you,
Back to you

Oh, I would carry you over fire and water for your love
And I will hold you closer, hope your heart is strong enough
When the night is coming down on you
We will find a way through the dark

And you don't need, you don't need to run
And you will see it's easy to be loved
I know you wanna be loved

Mire hatodszorra hallgattam meg a dalt már kívülről tudtam.  A fürdőbe menet is ezt énekeltem majd zuhanyzás közben is. Már nem csak a refrént de a többi részt is tudtam. Teljesen feldobott. A fürdőszobából az ajtót kitárva egy magam köré csavart törölközőben forogtam ki majd mikor vége lett a számnak a kezeimet felemelve csúsztattam le a nedves törölközőt a már száraz testemről. Felvettem a kinyúlt pizsamának funkcionáló pólómat és hátravetődtem az ágyon. Magam köré tekertem a melegséget adó takarót és a kezemet a lámpa kapcsolójára tettem és egy kis hatásszünetet tartva fejeztem be az esti mutatványomat.
- Through the dark... - kicsit elmosolyodtam, hiszen ez a dal pont ide illett. Még egy utolsó gondolat merült fel újra bennem. Pont ugyan az mint hazafele jövet. Miért olyan különlekes ez a Harry Styles?

Prologue

Melissa Kersey munkája nem teljesen átlagos, ahogy ő maga sem. Kívülről aki látja mindenki azt gondolhatja, hogy egy elragadó, igencsak jól nevelt és egy átlagos 20 éves lány. De aki így gondolja az még nem is sejti, hogy mekkorát tévedett. Melissa, ahogy a barátnői hívják Lizzie. Egy nagyon is átlagon felüli lány, egy átlagon felüli munkával. Nehéz lenne elmagyarázni mit is csinál pontosan. Legtöbbször csak fényképez. Már kisebb korában is imádta azt csinálni. Mindenhová magával cipelte a fényképezőt. Mindig is fotóművész szeretett volna lenni. De ez. Ez amit most csinál annál egy kicsit bonyolultabb. Mondhatni, hogy emberek után kémked és őket fotózza le.  A képeket Mark Legenfieldnek adja át. Minden egyes fotó után pénzt kap. Egészen addig amíg fel nem fedi magát és Markot. Ez talán a legfontosabb szabályok legfontosabbja. Mark neve a hivatalokban duplán aláhúzott és pirossal van írva. Hogy miért? Ő régen az FBI csapatát erősítette Melissa apjával együtt, de mikor kiszivárogtatott egyet s mást akár börtönbe is zárhatták volna. De ő persze okosabb volt ennél. Az előbb említett incidens megtörténése után egy nappal felmondott és egy London melletti kisvárosban folytatta a munkáját. Lizzie apja akár el is árulhatta volna de Mark ajánlatot ígért neki. Foglalkoztatja a lányát nem kis összegért és a fotókat amiket megszerez továbbítja neki. Ő ezt felhasználhatja az FBI-nál és akár vezető szerepre is szert tehet anélkül, hogy akármit is tennie kellene. Persze ezt mindet titokban. Mark az alku megkötése óta Crawleyben él. Ez egy Londontól délre lévő kisváros. Lizzie pedig az általa kiszabott embereket követi majd ha elegendő képet szerzett meg visszaviszi Lagenfieldnek. Ő továbbítja Lizzie apjának és kapják a következő melót. Ez a monoton felállást követik már évek óta. Egészen mostanáig amíg egy különleges megrendelés nem kapnak és Lizzie élete teljesen megváltozik...


_________
Sziasztok:)
Itt is lenne a prológus. Remélem elnyerte a tetszéseteket és feliratkoztok a blogra. A design még nem 100 %-os... sőt talán még 50-nekk sem mondanám, de majd alakul remélhetőleg.
Köszönöm, hogy benéztél :)