- Szia Lizzie. - szólt rekedtes hangján. Még csak most kelhetett úgy hallatszódott.
- Hali.
- Meséld el amit tegnap nem tudtál. -mondta
- Amit nem tudtam?
- Amit elloptál. - hangja titkolózó volt mintha azt akarná más ne hallja meg körülötte a beszélgetésünket. Nem tudta, hogy miről is van szó ezért lehetett.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet Harry.
- Miért? Sajnálom, hogy tegnap olyan ellenséges voltam de... - kezdte mondani majd abbahagyta és hirtelen új mondatba kezdett. - érted megyek 6-ra.
Még mielőtt válaszolhattam volna lerakta a telefont. Tudtam mi a módszere. Mielőtt még reagálhatnék kijelenti mit szeretne és az úgy is lesz. Nem mondom, hogy nem vált be. Nagyon is bevált, eddig már kétszer is.
Mielőtt még ideért volna elkezdtem kitakaritani a lakást megelőzve azt a knos pillanatot, hogy mikor belép mindenhol róla szóló iratokat talál és észtveszve rohan ki hosszú lábain a lakásból ijedtségében. Nem gondoltam, hogy bejön de rudat alatt talán kicsit reménykedtem.
Nem így lett mikor ideért dobott egy sms-t, hogy menjek le, az ablakomhoz léptem és a már-már gyér esti fényben láttam bekanyarodni fekete kocsiját. Táskámat és kabátomat felkapva indultam le a lépcsőn. Ő már az anyósülés ajtajának támaszkodva, zsebredgott kézzel várt. Amint meglátott végigmért és elmosolyodott. Fogalmam sincs hova megyünk ezért egy mindenhova jó farmert vettem fel fekete félig betűrt pólóval, fekete derékik érő vászonkabáttal és mustársárga sállal. Én is rápillantottam és hasonlóan elvigyorodtam. Arca kipirosodott, most ategnapi esetből tanulva egy fekete kesztűt viselt. Fekete hosszú vászonkabáttal, Fekete csőnadrág és barna bakancs. Nem teljesen átlagos öltözet bár mit is vrtam. A legtöbb képen amit megnéztem róla hasonló boka csizmában és kabátban volt. Teljesen egyszerű mégis elragadó. Egyik kezét kivette zsebéből és kinyitotta nekem a kocsija ajtaját majd mikor beszálltam végigsimtott hátamon amibe beleremegtem. Becsapta az ajtót majd ő is beszállt.
- Hogy vagy?- kérdezte mikor beindította a motort.
- Megvagyok köszi. Elmondod végre, hogy hova megyünk?
-Majd meglátod. Jó lesz nyugi. - megforgattam a szemem mire ő kuncogni kezdett. Rávetettem tekintetem és megfigyeltem a mosolygástól előtünő gödröcskéit. Nagyon aranyosan nézett ki. Mikor egy piros lámpához értünk ő i felém fnézett mire én elkaptam tekintetemet. Amúgy sem kellene őt figyelnem. Nem is tetszik.
Az út tényleg nem volt hosszú mint ahogy Harry mondta bár nem bántam volna azt sem ha még egy kört teszünk hiszen pár perc alatt mindketten feloldódtunk és elkezdtem tovább faggatni az útivélunkról.
- Mindjárt ott vagyunk szólalt meg egy pár másodperces csend után újra Harry én pedig kinéztem a szélvédő apró cseppektől tarktott ablakán. Óriás villódzó fények színeztés az eget és vistó hangokat hallottam. Harry mintha az agyama látott volna. Kedvenc helyeim egyike parkolójában kerestünk épp helyet. A vidámparkban.
- Ez talán a legjobb hely ahova jöhettünk. - jegyeztem meg neki a pénztárnál állva.
- Igazán? Miért? - kérdezte mire felnéztem rá. Ő csak figyelt de nem mosolyodott el, kérdése mégis az átlagnál kedvesebbnek hatott.
- Apával rengeteget jártunk ide régen mielőtt még elfedte volna a munka?
- Miért most elfedi a munka? - akadt meg kicsit a furcsa fogalmazásomon.
- Rengeteget dolgozik. Néha beszélünk telefonon de azt hiszem már a karácsonyt is ki fogja hagyni idén. - Harry szembe fordult velem, látta, hogy kicsit elérzékenyültem a témától és látszott rajta, hogy keresi a szavakat amivel talán megnyugtathatna. Nem túl jó kezdet egy randinak. Vagyis nem, ez nem egy randi. Egyáltalán nem randi.
- Fázol? - kérdezte. Gyorsan elterelte a témát, talán ezt látta a legjobb megoldásnak.
- Csak a kezem egy kicsit. Nem vészes.
- Nincsen kesztyűd? - érintette meg hideg kezemet az ő kesztyűs kezével.
- Ha lenne felvettem volna. - néztem rá szarkasztikus mosollyal szóval meglepődtem mikor a bal kesztyűjét a másikra vette a jobbat pedig az én bal kezemre húzta. Látta, hogy nincs zsebem ezért a szabad kezünket összekulcsolta és az övébe csúsztatta. Óriási keze teljesen eltakarta az enyémet de még így együtt is teljesen jól belefért a zsebébe mikor elindultunk pedig öztönösen közelebb léptem.
- Mit dolgozik apukád? - kérdezte miközben átvágtunk a tömegen közben pedig hüvelykujjával az én mutatóujjam simogatta.
- Hivatali szeméy, kicsit bonyolult. Felülünk valamire? - próbáltam gyorsan elterelni a témát.
- Persze, mire szeretnél?
- Imádom az óriáskereket. Ugye nem vagy tériszonyos?
- Ilyen magassággal nem lenne szerencsés. - monda miközben beálltunk a sorba. Tényleg nagyon magas volt. Igaz én sem vagyok kicsi de épp hogy az álláig értem. A fülkékben 4 ember tudott egymással szemben ülni de akár ketten kényelmesen tudtak állni is. Nem is reménykedtem benne, hogy Harryvel egyedül a mienk lesz egy fülke de szerencsére egy négy tagú család jött mögöttünk akik ragazkodtak hozzá, hogy együtt maradhassanak így hát csak ketten voltunk. Kezdetben amíg a feléig nem értünk egymással szemben ültünk és Harry is elmesélte, hogy kiskorában a nővérével jöttek ide minden télen, forrócsokit ittak és a szomszédos domboldalon ücsörögtek egész este és csak beszéltek. Volt, hogy többször is felültek, hogy megnézzék Londont felülről, sosem ültek sokan, hiszen a London Eye kétszer ekkora volt és minden turista oda ment de gyerekkorunkban nagyobbnak tünt. Felálltam és kinéztem az ablakon.
- Tényleg, régen az egész város sokkal nagyobbnak tűnt. Nem akartam tudni mi micsoda csak nézni az épületeket, a villódzó fényeket, a sok embert az utcákon.
- Gyönyörű nem? - szólalt meg most Harry mögüllem. Mély hangja melegséggel töltött el. Állát a vállamra támasztotta, göndör fürtjei az arcomat érintették. Enyhén oldalra néztem és figyeltem a szemében visszatükrödőző fényeket. Ő is felém fordította fejét és kis ideig egymást figyyeltük majd megfordultam, így mostmár szemben álltunk. Zöld szeme teljesen elkábított és ezt látta is rajtam de nem kapta el a tekintetét. Én sem. Telt, rózsaszín ajkait enyhén kinyitva tartotta majd köeledni kezdett felém. Ekkor jutottt csak eszembe mit is csinálok valójában. Még épp idejében érkeztünk meg mielőtt még Harry bármit tehetett volna. Nem lett volna ellenemre ha megcsókol, de mégis tudtam, hogy nem kellen. Szerencsére a kezelő kinyitotta az ajtót gy mindketten kiléptünk és tovább indultunk.
-Szereted a forrócsokit? - nézett le rám Harry most egy kicsit félnkebben.
- Ühüm. - mosolyodtam el és újra a zsebébe raktam a kezemet, ő is ezt tette ami megnyugtatott.
Miután megittuk a forrócsokit hazaindultunk, Rengeteg mindent megtudtam Harryről amiről eddig fogalmam sem volt, Annyira kedves volt mindenkivel. Oda jött hozzánk pár rajongó még a kávézóban, mindenkit megölelt és elmondta nekik, minnyire köszöni, hogy támogatják. Mikor erről olvastam azt hittem csak egy marketing fogás de nem, nem tűnt annak. Tényleg ilyen kedves volt... mindenkivel. Az autóúton végig viccelődtünk, nagyon jól éreztem magam vele az előítéleteim ellenére. De mégis tudtam, hogy nem jó amit teszek vele. Sokkal jobbat érdemelne nálam.
Mikor befordult az utcámba és leállította a motort kicsit összerezzentem. Nem szerettem volna még bemenni de ő kiszállt és nekem is kinyitotta a ajtót. Mint tegnap most is felkisért és csak a lakás előtt állt meg. Úgyan úgy a falnak támaszkodott és várta, hogy kinyissam az ajtót. Mikor sikerült egy lépéssel bentebb léptem és felé fordultam tudatosult bennem, hogy muszáj lesz elköszönnöm tőle.
- Köszönöm, nagyon jól éreztem ma magam.
- Én úgyszintén. -mosolyog majd közelebb hajol és egy puszit nyom az arcomra de utána nem teljesen húzódik el és most a szám felé közeledik. Mielőtt még megcsókolhatna bevágom előtte az ajtót. Egy idióta vagyok. nem kellett volna közel kerülnöm hozzá. Gyorsan lábujhegyre állok és kinézek az ajtón lévő kis üvegecskén. Harry zavartan beletúr a hajába és elindul a lépcsőn. Nem szabadna ezt tennem vele. Borzastó vagyok. Azt hiszem ezután kicsit távolságtartóbb leszek, ennél sokkal jobban.
