5. fejezet

Reggel a telefonom rezgésére keltem. Viszonylag korán lehetett hiszen nem látszódtak a beszűrődő napsugarak félig elhúzott függönyöm mögött. Oldalra nyúlva kerestem a telefonomat és gúnyos félmosolyra húztam a számat mikor megláttam, hogy egy ismeretlen számról jött egy sms. Tudtam, hogy Harry írt, hiszen fentebb a 3 kép és még az esti üzenete is látszott. Azt hittem teljesen elfelejt. Legalábbis reménykedtem benne. Még este írt egy darabig de nem küldte el. Az ezt jelző 3 ugráló pontot nézve aludtam el. Egy ideig pedig még vártam is rá de beletörődtem, hogy csak farzsebében benyomódott egy gomb telefonján. Megnyitottam az üzenetet és olvasni kezdtem.
,, Azt hiszem kárpótlással tartozom a fényképeződ miatt és te is nekem hiszen megvédtelek atttól a kanos bunkótól. Ma egy kávé?
xx H.S "

Tisztában voltam vele, hogy nem szabadna ezt csinálnom, ha elfogadom a meghívást biztosan lebukok, bár az azért meglepett, hogy emlékszik rám 5 feles után. Akármennyire is sajnáltam a fényképezőgépemet muszáj voltam elutastani az ajánlatát.
,, Nem jó bocsi ''

Meglepetésemre a válasz pár másodpercen belül megérkezett.
,, Nem is mondtam időpontot. Tartozol nekem te is tudod, gyere ma a Central hotel kávézójába 4-re
xx H.S ''

Meghökkentett határozottsága. Ledobtam a telefonom az ágyra és átgondoltam a meghívást. Végülis nem lehet hátrány ha többet megtudok róla. Kuncogva sétáltam át a konyhába a reggeli kakaóscsigámért amit még tegnap este vettem egy pékségben. Miért írta alá mind a kétszer? Ráadásul a monogrammjával, mintha nem tudnám ki ő. Nagy tévedésban van. Nagyon is tudtam. Ezen gondolkozva enyhe bűntudat kerített a hatalmába. Ő nem tudta én ki vagyok és miért is megyek el.
Átlagos esetben nem lett volna szivem elmenni de kiváncsi voltam. Nem akartam becsapni de nagyon érdekelt, hogy mi is történhet.  Összekuporodva leültem a nappalipan és a tv-ben a tegnap esti tehetségkutató döntőjét kezdtem el nézni. Nem nagyon kötött le szóval inkább felhívtam Lucyt és mesélni kezdtem neki. Persze a hátsó szándékaimat nem árultam el neki se Hopenak. Egyikük sem tudta mit dolgozok pontosan. Igaz már rég nagyon jó barátok vagyunk de ez ha kiderülne akár az apám állásába is kerülhet. Nem lenne mérges hiszen én vagyok az egyetlen kislánya mióta a testvérem Ashton még 16 éves korában ott hagyott minket. Gyorsan eltereltem erről a gondolataimat és az órára pillantottam majd elkezdtem készülődni.

Már Harry érkezése előtt oda értem de nem akartam túl pontos lenni ezért beugrottam a hotellel szemben lévő ruha szalonba. Nem voltam oda a habos esküvői tüll ruhákért de ezek gyönyörűek voltak. Lenyűgözve nézelődtem mikor egy kedves nő lépett oda.
- Fel szeretne a kisasszony próbálni esetleg egy exkluzív esküvői darabot? - kuncogni kezdtem mire ő értetlenül nézett rám.
- Nem, köszönöm az még kicsit messzebb van. - mondtam mire szúrósan nézett rám. Vettem az adást és kiléptem az üzletből. Kicsit túl puccos, még nézelődni sem lehetett odabent.
Átindultam az út másik oldalára és mielőtt beléptem már láttam az átlátszó üvegfalon Harry telefonját fürkésző arcát. Tincsei enyhén az arcába lógtak majd mikor meglátott rögtön zsebébe csúsztatta a telefont.
- Öhm Szia.- köszöntött kicsit megilletődve.
- Szia. - zöld szemeit fürkésztem mire elmosolyodott. Gyorsan elkaptam a tekintetem és helyet foglatam.
- Nem baj, hogy rendeltem neked egy kávét? - kérdezte mikor egy pincérnő elénk helyezte a 2 poharat. Kicsit meglepve néztem hiszen a hozzá közelebb lévő pohár alatti tálkán 3 kockacukor, tej, keksz és édestők voltak.
- Te aztán érdekesen iszod a kávét. -húztam mosolyra a szájam.
- Ez igazából a tied, nem tudtam hogyan iszod ezért mindent kértem hozzá.- túrt zavartan hajába.
Kicsit furcsán hatott ez a félénk és esetlen mondat egy határozott kinézetű és ahogy informálódtam erős személységű kb. 1,80 magas srác szájából, erre öztönösen is még fentebb húzódott a szám széle. Próbálta mutatni, hogy milyen kemény de mégis meg volt illetődve.
- Öhm köszönöm.  - nem tudtunk mit mondani, se én, se ő. Kezett kicsit kínossá válni. De szerencsére megszólalt.
- Miért követtél tegnap? - visszavonom, nagyon kínos volt
- É-Én nem követtelek.
- Dehogynem. A liftben is és a bárban is ott voltál.
- Összekeversz valakivel - pirultam el.
- Ne nézz hülyének. Gondolod nem jegyeztelek meg már a liftben is?
- Megjegyeztél? - vigyorodtam el.
- Ja, mivel előtte majdnem megvakítottál a vakuddal. - nem válaszoltam csak bocsánatkérően néztem rá. -  azt hittem nem fogsz eljönni. -kérdően néztem rá.
- Miért?
- Nem tűnsz olyan lánynak aki elmegy egy ismeretlennel akivel előző nap találkozott.
- Nem is tudod milyen vagyok- vágtam közbe
- Akkor most itt az idő megtudnom. Mesélj -kortyolt bele az italába. - magadról.
Szemébe néztem. Nem akartam magamról mesélni de tudtam, hogy ő is csak úgy nyílik meg nekem hogy ha én is ezt teszem.
-20 éves vagyok, egyedül élek... - ha meg is akartam volna osztani vele féltett titkaimat nem tudtam volna mert közbevágott.
- Ne ezt. - kérdőn néztem rá.- ez unalmas, inkább azt mondd miért laksz egyedül?
Közvetlensége és őszintesége újfent meglepett. Ennnyire unalmas lennék?  Senki nem mondta azt, hogy unalmas lennék. Harry ridegen várta a válaszomat.
-Vettem egy házat. Ebben a korban mindenki egyedül lakik ez elég egyértelmű.
-Minden lakás mögött van egy történet. A tied mi?
Nem akartam elmondani, hogy az anyukám születésemkor meghalt, testvérem pedig elhagyott. Alig tudta pár ember és ő ebbe pont nem tartozott bele. Egy tincset a fülem mögé raktam majd próbáltam visszatartani a feltörő emlékeket. Nem szerettem volna ilyesmiről mesélni neki.
- Anyukám meghalt, apa dolgozik. - testvéremet nem említettem.
- Sajnálom
- Nem kell. - vágtam rá gyorsan
- Te aztán nem engedsz. Csináltál már valaha egyáltalán akármi őrültséget? - csak néztem rá de nem válaszoltam. - gondoltam.
 Nem nagyon volt kedven most cseverészni. Harry sokkal bunkóbb volt mint hittem és persze az egója sem volt kicsi. Kivülről talán még vonzódtam is volna hozzá de flegma stílusa teljesen eltorzította.
- Én most megyek ha megbocsájtasz. -álltam fel majd a kabátomat a vállamra vettem.
- De hisz csak most jöttél. - mondta de mikor látta, hogy tényleg komolyan mondom utánam szólt. 

-Hazaviszlek. Nagyon hideg van.- Elsőnek tiltakoztam  de Harry utánam jött és a csuklóm után kapott. A Londoni eső nedvessé tette a hajunkat. Nagyon fáztam szóval megkerültem nagy fekete autóját és beszálltam. Elmondtam a címem és elindultunk. A kocsiút az első percekben rettentően kínos volt majd Harry megszólalt.
- Meg sem kérdezed, hogy velem mi van? - felé néztem és elmosolyodtam.
- Te egyedül laksz?
- Igazából nem - nagy vigyorra húzta ő is a száját. - Régen a testvéremmel és anyukámmal laktam. Apámmal még kiskorunkban elváltak, de ne sajnálj. Nem viselt meg... - Harry ezután amíg hazaértünk mondta a történetét. Őszintén egy kicsit szomorú voltam mikor leparkolt a járdánál és befejezte a mesélést. Kicsit még ültem a kocsiban majd kiléptem. Már az ajtót nyitottam mikor Harry mögöttem becsapta a kocsi ajtaját.
- Csak felkísérlek. - elmosolyodtam. Harry haja nyirkosan keretezte arcát. Kezeit a zsebében tartotta biztosan csak fáztak. Beütöttem a kódot és az ajtót próbáltam belökni. Harry egy kézzel be tudta nyomni amivel engem kisegített majd előre engedett. Felmentünk a liftel és a lakásom ajtaját kezdtem kinyitni. Megéreztem ahogy arcomat egy buja lehellet éri. Megfordultam, Harry kezével a falat támasztotta. Kicsit zavarba jöttem közelségétől  majd beléptem az ajtón. Nem tervezettt bejönni, én se szerettem volna de úgy éreztem még meg kell tennem valamit. Mikor már indult el megragadtam a csuklóját és visszahúztam.
-Tudod én is csináltam már őrültséget. - Harry szeme felcsillant - egyszer elloptam ... - nem tudtam befejezni mert a kezét a számra tapasztotta
- Ha most elmondod nem lesz okunk újra találkozni nem?  - elmosolyodtam.
- De.
- Jóéjt.... - mindkettőnknek ugyan az jutott az eszébe, nem tudta a nevem, Nevetve kisegtettem
- Lizzie.
- Jóéjt Lizzie. - monta majd becsuktam az ajtóm. Még egy ideig ott álltam és hallgattam, hogy hívja a liftet ami valószínű nem jött szóval elindult a lépcsőn. 

Beindultam a fürdőszobába ahol egy kupac interjús cikket találtam. Az autó út alatt teljesen kiment a fejemből miért is mentem el. Gyorsan letusoltam mad a maradék irattal a kezemben az ágyba feküdtem. Interjúkat olvasgattam és mellé adatokat jegyzeteltem amíg teljesen bele nem fáradtam. Minden jel arra mutatott, hogy  az igazi Harry nem az aki a kávézóban flegmán kérdezősködött. Szimplán csak rettentő bizalmatlan.