2. fejezet

A mai napon kivételesen frissen keltem fel arra, hogy a nap sugarai a szememre világítanak. Még vissza is aludhattam volna de 5 perc múlva már kiszálltam az ágyamból. Lassan a fürdőszoba felé vettem az irányt miközben rápillantottam a telefonom kijelzőjére. 11:26 volt. Szeretem mikor épp olyan munkám van amit otthon kell csinálnom hiszen akár délben is felkelhetnék akkor is be tudnám fejezni valószínüleg.  A fürdőszobába érve borzalmas látvány fogadott. A hajamat mintha megtépték volna, a szemem alatt karikák húzódtak. A bőrömön még látszott, hogy nem rég keltem hiszen több helyen is piros, a párnám és a takaróm által hagyott csíkok húzódtak. Gyorsan megfogtam a hajkefémet és kifésültem a hajamat. Még így se volt teljesen rendben szóval nem engedtem ki szokásomhoz híven hanem inkább a fejem tetejére kontyoltam. Az arcomat bekentem az új nappali krémemmel. Alapvetően nagyon kezelhetetlen a bőröm, de ez a krém, ez csodákra képes. Még tavaly kaptam karácsonyra valami neszesszer mellé amit anyának vettem. Elsőnek úgy gondoltam beleteszem és úgy adom át de megszagoltam és a finom vanília illat rögtön átállított a sötét oldalra szóval elraktam magamnak. Utána egy kis bűntudatot éreztem főleg mikor kipróbáltam. Azt hittem leolvad a bőröm mikor elsőnek felkentem. Borzalmas volt. Mindenre gondoltam, hogy a karma miatt van. Vagy, hogy ha lemosom olyan leszek mint akivel az égő parázst sepregetik. De nem. Szerencsére nem okozott maradandó károsulást. Majd az 5. használat után már különösen használt.
Kilépve a fürdőszobából visszamentem a szobámhoz, hogy felvegyek egy kényelmes itthoni ruhát mert úgy gondoltam, hogy ma neki látok a dokumentumok elolvasásának. A munkámból adódóan úgy kellett a lakást berendezni, hogy miután az előszobából belépünk jobbra egy konyha egy középen lévő pulttal és egy kisebb asztallal, balra pedig a nappali található. Onnan 3 ajtó nyílik a legszélső a fürdő majd mellette az én szobám. Hátrébb pedig a dolgozós szoba van. Mondhatni egy iroda. De úgy is hívhatnánk, hogy mindenes szoba. Mert tényleg ott akármit lehet találni. Pont amiatt mert keveset vagyok ott mindent behordok. Ha esetleg egy hétig be sem megyek akkor pedig az a legkisebb gondom, hogy a téli csizmám az asztal alatt van e vagy, hogy a 2 hetes kólából ki megy-e a szénsav.
Most viszont éreztem, hogy ki fog kelleni takarítani de amíg lehet bent mozogni nem nagyon szeretnék nekilátni. Bemásztam az íróasztalhoz és a gépembe helyeztem a pendrive-ot. Harry Styles mappa. Az egészet kijelöltem és a nyomtatásra klikkeltem. Amíg a nyomtató nagy hanggal tevékenykedett és vártam, hogy a kezemben legyen a rengeteg infó elgondolkodtam rajta, hogy vajon miért is kell ennyi minden. Miért nem egy adott ügyet kell megtudni mint máskor? Miért nem csak egy valami után nyomozunk? Egyáltalán mi az amire rá akarunk jönni. Nem úgy tűnik, hogy a nagy sztár akármi sötét titkot tudna a háta mögött. Próbáltam következtetéseket levonni de semmi eredmény nem született szóval inkább levetettem magamat a kanapéra és elkezdtem olvasni az adatait. Már legalább 4 órája ezt olvasgathattam mikor eszembe juttatta a hasam korkása, hogy én még ma nem reggeliztem. Felkaptam egy újabb összetűzött csomót amiben kb 6 lap volt s kisétáltam a konyhába. Nem nagyon szerettem főzni, lehet talán azért mert nem is tudtam. Anyu mikor még otthon laktam mindig azt mondta, hogy ha egyszer lesz egy férjem nem ehetek mirelit kajákat nap mint nap és ő se fog főzni szóval beíratott egy főző tanfolyamra.  Kemény 2 napig bírtam a 30-as nők között akik le nem vakarhatatlan vigyorral kutyulták a undorítóbbnál undorítóbb kajákat, amiket mellesleg soha senki nem főz otthon. Ilyen volt ha jól emlékszem a Pikáns halfalatok valamilyen zöld tésztával meg salátával. Soha az életemben nem ettem még se akkor se mostanáig. Akkor telt be a pohár és hagytam ott az egészet mikor egy Martha nevezetű 40-es nő a számba nyomta a főztjét mert, hogy példát kéne venni róla. Na igen. Itt volt az a pont mikor azt mondtam, hogy inkább eszek pizzát egész életemben és növök akkorára, hogy benne legyek a Guinnes rekord könyvben legkövérebb nőként minthogy még egyszer ilyen hülyeséget főzzek. Ezért maradok most is a hagyományos és elronthatatlan rántottámnál.
Az asztalnál ültem és evés közben még átböngésztem pár lapot. A mostani turnéjuk listáját néztem. Még most fog indulni 2 és fél hónap múlva. Addig simán van időm kideríteni a dolgokat. Ezt elkönyvelve magamban úgy gondoltam nem is kell már ezzel ma tovább foglalkozni szóval arrébb raktam az iratokat és felhívtam a két legjobb barátnőmet. Hopeot és Lucyt. Megbeszéltünk estére egy találkozót szóval bevetettem magamat a zuhany alá és elkezdtem készülődni.
10 perccel később teljesen  kiázott bőrrel szálltam ki a zuhany alól. Megmostam a hajamat is szóval miután felvettem az alsóneműimet és egy laza atlétát elkezdtem szárítani a hajamat. Mire kész lett úgy néztem ki mint egy oroszlán. Óriás nagy sörénnyel. Lehet a párától, nem tudom de a hajam szó szerint az égnek állt. Hagytam egy kicsit száradni amíg felöltöztem. Volt egy gyönyörű kék ruhám ami pont illett erre az alkalomra. Pont eleget takart de nem túl sokat. Az anyaga könnyed volt és rettentő puha. Nem volt pántja és a mell rész alatt már a szoknya jött ami kék. Felette pedig bézs színű volt a felső része. Mikor felöltöztem felakasztottam a nyakamba a kék nagy köves nyakláncomat és elkezdtem a hajamat vasalni. Pár perc alatt olyan meleg lett a fürdőben, hogy a tükörben már semmit nem láttam. Nem kezdtem el letörölni mert akkor mázgás lett volna, úgyis már csak egy kevés hiányzott szóval azt még befejeztem és kimentem, hogy ott nézzem meg magamat. A látványtól tátva maradta a szám. Nem azért mert olyan jól néztem volna ki. Pont az ellenkezője. A babahajaim ugyan úgy égnek álltak, sőt most már jobb oldalon is volt egy ki tincs amit nem sikerült kivasalni. És ha ez még ne lenne elég ok arra hogy pánikolni kezdjek megláttam a két óriási izzadtság foltot a ruhámon. Elkeseredve az órára pillantottam. Már fél 7 volt. A lányokkal 8-ra beszéltünk találkozót, számolni kezdtem. Ha időre akarok odaérni legalább egy óra múlva el kell indulnom. Miután kapcsoltam gyorsan elkezdtem keresgélni a ruháim között egy másikat ami elég nehéznek bizonyult. Ha találtam valamit vagy cipő nem volt hozzá. Vagy ki volt szakadva. De persze olyan is volt, hogy mindkettő. Még volt 3/4 órám szóval úgy döntöttem gyorsan lekapom magamról a ruhát és a hajszárítóval kezdtem megszárítani. Ettől mondanom sem kell, hogy a hajam még kezelhetetlenebb lett szóval megfogtam és az egészet egy copfba fogtam. Felvettem a kék ruhámat és hozzá a kék magassarkúmat. Gyors léptékkel a metró megálló felé vettem az irányt.

-Csak, hogy ideértél, már nagyon aggódtunk. - kiáltott oda Hope mikor meglátott befordulni a sarkon 2 házra a szórakozóhelytől ahova hívtak.
-El sem hiszitek mi történt.-öleltem át őket nevetve.
- Gyere majd bent egy ital közben elmeséled. Csak jussunk be mert már szétfagyok. - mondta Lucy.
Tényleg elég hideg volt a levegő. Én is nagyon fáztam szóval gyorsan indultunk be a sötét, zajos szórakozó helyre.
-Személyi igazolványokat kérném hölgyeim.- állított meg minket a kidobó fickó. Elég nagydarab volt szóval gyorsan előkotortam a személyimet és felmutattam. - Mehetnek.
- Várjatok csajok. Nekem nincs itt. Szerintem otthon hagytam a nagy sietségben. - nézett fel Lucy a táskájáról kétségbeesetten.
-Ugyan már. Biztos vagyok benne, hogy ott van. - Léptem hozzá és én is keresni kezdtem. - Gyere Hope segíts világítani... Hope?... Hope?  - hátra néztem mikor nem válaszolt. Épp egy helyes fiúval beszélgetett aki megfogta a karját és behúzta. Hope még hátranézett és megvonta a vállát bocsánatkérően. Visszanéztem Lucyra aki nem láthatta már szóval kiváncsian nézte miért nem jön a barátnőnk.
- Nem hallotta. Be ment.
- Szerintem én hívok egy taxit oké Liz?
- Persze, nyugodtan.
- Megvársz ugye? - kérdezte mikor már épp fordultam volna, hogy bemenjek. Kicsit csalódottan kezdtem bólogatni. - 20 perc s itt lesz. Addig leülök. - mondta majd lehuppant. Én mellé.
Nem volt túl jó kedvünk, főleg ezek után. Nem sokat ültünk kint mikor megláttuk a taxit ami ide tartott. Már a sarkon járt de még mindig nem lassított le. Nem teljesen volt képbe hova is kel jönnie. Ezt Lucy is látta ezért felált is intett neki de már késő volt. A taxi akkorát fékezett és állt be tőlünk fél méterre, hogy a délutáni eső maradékaként itt díszelgő tócsa egésze a ruhámon landolt. Lucy mit sem törődve ezzel beszállt a taxiba. Mikor azt hittem, hogy köszönés nélkül elmegy lehúzódott a taxi ablaka és kiszólt.
- Lizzie, én a helyedben inkább hazamennék. Elég bénán festesz. - a szemeim elkerekedtek. Alapvető volt hogy haza indulok de azért nem vártam pont tőle pont ezek után, hogy ilyet mond. - Na pá. Majd beszélünk. - mondta majd elhajtottak.
Remek...
20 perccel, egy törött cipősarokkal és 2 kedves, az ázott ruhámra utaló beszólással később végre otthon voltam. Gyorsan ettem egy kis sültkrumplit ami még délről maradt majd lezuhanyoztam magamról a sarat és a megalázottságot. Az utóbbit több kevesebb sikerrel. Hulla fáradtan elindultam az ágyam felé. Olvastam még egy keveset a göndörkéről. Már legalább a fele megvolt az adatoknak ezért elhatároztam, hogy holnap élőben is utána nézek tényleg ilyen nagy durranás-e. Ezután már tényleg teljesen kivoltam szóval hamar elaludtam miután oldalra fordulva lehajtottam a fejemet. Ez egy remek nap volt....